Vágyom Rád! Ma éjjel egyedül csak Rád vágyom!

Hajolj fölém a pihepuha ágyon!

Melegítsd fel remegő testem;

csókolj, érezz, oly jó lenne nekem!

Hogy ha hozzám érsz forróság tölt el,

Testemnek, lelkemnek te vagy a menhely.

Utánad sóvárog testem minden éjjel,

Mikor tele vagyok szenvedéllye s kéjjel.

Perzsel bőröm. Vágyam csókolta azzá;

Éget, ám csak arra vágyik: érj hozzá!

Bőröd fedje be az enyémet, érints;

Lángol ma szenvedélyünk, ahogyan rég is!

Ülünk egymás mellett az ágyon,

megörjít ez a nyugodt pillanat! Rád vágyom!

Egyszerre fordulunk lassan egymáshoz;

Epekedve vágyom: húzz közelebb magadhoz!

Szenvedélyes a csók, érzelmünk érlelte;

Ez az mire mindig is vágyunk éjjente.

Majd lassan leteszem fejem a párnádra,

Fölém hajolsz, s csókolsz.

Kezem ráteszem hátadra. Simogatsz, csókolsz, kedvesen mosolyogsz; Lágyan levetkoztetsz és elkomolyodsz. Ámulva tekintesz rám, gyönyörködsz szinte; mint mikor az ember rájön: mily csodálatos kincse! Belegondolok: mily nagyon szerethetsz, s vágyad, hogy nekem örömet szerezz. Újra csókolsz, hevesebben, mélyebben; Ily szenvedélyt még nem éreztem éltemben! Ajkaink egymásba forranak, melyet testünk követ, áldó szavak helyett. Vágyaink fohászát hallgatja e perc; Most mindent megtehetsz amit csak mersz. Testeink harmónikusak egyek; mint ahogy hullámok habokat szelnek. Lángoló s békés egyetértés a szerelemben: Ilyent csak egyszer lelhetsz életedben. S a szenvedélyek csúcsán, hol a kéj az úr, E nyugodt szerelem bódult lángra gyúl. Lélegzetkihagyó hurrikán tört rám; immár beteljesült testi szerelemrol zengett imám. Zilált, remego testem fekszik tiéd mellett, E világon nem találnék fennköltebb helyet. Neked háttal fekszem, Te szeliden átölelsz, Én merengek: bár örökké tartana ez a perc! Ezek az emlékek; élnek tudat alatt. S csendes éjjel nekem csak egy sóhaj maradt: Hajolj fölém a pihepuha ágyon, Ma éjjel egyedül csak Rád vágyom! Látomás Akarom azt, amit te, ha te is akarod, amit én, én vágyom arra, amire te, mert a vágy bennem is él. Vágyom a szádra, a csókod ízére, puha ajkad selymére; lábam átkarolja tiédet, érzem lüktetésed. Érzem szíved minden dobbanását, felpezsdült véred pozsgását; érzem izmod játékát, felhevült tested páráját. Egész lényedet érzem magamban, mindent, amit nyújthatsz ma éjszaka, s a huvös takarón elnyúlunk pihegve, két karomba zárlak örökre. cinkos a vágy Eloször cinkosan nevet egy vágy, még sincs vetve az ágy. Eloször körülötted járkál, hozzád ér mintegy véletlen, megremegsz egy esten. Szemed keresi szeme tükrét, hagyod, hogy arca hajadban fürödjék, forró szája, mégse járja, hogy csak nyakad járja, lassan fordítod fejed, csókba forr kedvesed. Egy röpke sóhajjal váltok el, keze válladon pihen: szól: "tudom, még nem." ..Nem lehet igen. És újra cinkos a vágy, már vetve az ágy, illetve csak egy takaró, magadra húznád, hisz oly jó. Mesél az est tovább, megegyeztek ezt ne tovább. Kuncog már a vágy, kispárna is kerül alád. Ó a galád.futó érintése tuzként terjed tovább, játszol vele, nevetése téged imád, végigsimítod hátát.nahát! Lúdborzik tested a tarkódon át, nem bírod tovább, szükségem van rád, mondd, hogy: benne vagy te is, mondd, hogy kívánlak és kívánsz te is! Csillagos az este szád száját kereste, száll felhotök egyre tovább és tovább, már mellette fekszel. tovább, tovább, karja bezár, benne olvadol, érzed ahogy egyre beljebb ha. keze eltol, te halkan sóhajtozol... egy pillanatra megáll a világ, édes érzés jár át, ajka követel, vele megegyezel: veled megyek el. Az éj sötétje rejt, az ágy is lejt. mindig felé gurulsz, vele izgulsz, halk sikoly hagyja el ajkadat. A vágy örökre elragad. Gyönyör Ajkad ajkammal égett, mint izzó rubintkovel, Féltem, hogy e csodát a hajnal tépi széjjel. Kezem kezeddel édesen összeforrt, Nem volt rá tanúnk senki, csak a Hold. Vállam válladhoz ért, tested megremegett, Ajkad még így sosem szerethetett... Mélyen - mintha égetne - vetted a levegot, Tartottál már karjaidban ily forró szeretot? Így összefonódva, tudom: nem álmodom. Lassan végigsimítom hátad: hozzád tartozom. Csókolsz-s visszacsókolok: ez csendes háború, Melyben nincs vesztes, halott, sír, se koszorú. Csak gyönyör és vágy, csak ez az éjszaka, Az ész hangját elnyomja szívünk vad szava. Szeretni, érezni, csak most, csak veled, Csak egy éjszakára még megkapod testemet. Szorítassz, s érzem már mint ver a szived, Szorítlak, s tudod már, szívem a tied. S ami most gyönyör, már holnaptól álom, Oly sokszor lesz majd, hogy ezt visszavágyom! - De most itt vagy, fátyolos tekintettel szemembe nézel, Átélem én is, tudom, hogy mit érzel!- És ez a tekintet itt bellül összetört, Kívántam, s úgy kívánom még Veled a gyönyört! Gyönyörü vagy Gyönyöru vagy, ahogy itt állsz most Édesem Halkan pihegve, csókomra éhesen A füledbe súgom forrón, izgatón Szeress most, tépjél szét, oszintén akarom Remego kézzel gombolom ki inged , Reszketve a vágytól, hogy szemedbe nézzek Akarom érezni, izzadó kezemben, Mily gyors a ritmus, tuzforró szívedben Némán érintem bársonyszín válladat Fittos kis orrodat, gömbölyu álladat Élvezni akarom orjíto illatod Boröd lágy ízét, ahogy magad átadod Ajkad lágy formáját, testemre tapadva, Csípod buja ívét, csípombe olvadva Szoríts meg, hogy legbelül érezzem . Csak enyém vagy, s az leszel mond ki, hogy örökre Elotted térdelek, fejem lehajtom Orjíto izgalom kúszik fel combodon Csókolom, nyaldosom a vágytól zokogva Szoríts még kedvesem, ölelo karodba Ájultan keresek szavakat, hogy értsed Csak Téged akarlak, csak Érted élek Bocsásd meg, mindent, mit tudatlan kimondtam Kegyetlen szavakat átkozott kínomban Bocsáss meg! Füledbe lehelem, Csak Te vagy, s Te maradsz az Igazi Szerelem Mint eloször... Minden alkalom, mikor újra látlak Nem egy újabb, inkább elso nekem. Ugyanúgy, mint eloször-várlak, Érzem torkomban dobogni szivem. Minden pillanat, mikor újra csókolsz, Pont olyan érzés, mint az elso nekem. Kívánom a szád, vágyom, hogy csókolj S lassan kezedbe simul a kezem. Minden érintésed, ölelo karjaid, Úgy mint eloször perzselik fel testem. Édesen símogatnak szerelmes szavaid S lágy gyönyör áramlik szét bennem. Szeretlek-olyan érzés, ha kimondod, Mint mikor eloször mondtam én neked. Szeretlek -vallom remego hangon- S Te is érzed, nincs más, csak: én veled! Egy emlék kísér. Szeretem. Lehunyom a szemem és emlékezem: Egy sötét szoba, ágy, fehér lepedo, Felleg mögött a Hold - izzó levego. Két tudatlan test, egy vágy, közös akarat, Gyertyafény festette fehérre a falakat. Aztán elkezdodött. A test a másiktól levetkozött, S állat módjára egymásnak estek Az izzadt noi férfi testek. Már nem volt érzelem, csak az érzés. Nem számított a harc, a vérzés, Csak az ösztönök vívtak háborút, S minden mocsokra ráborult... Ráhajtotta fehér leplét, Leplezve ezzel tettét A szerelem. Már hajnalodik. A Nap fénye átszüremkedik a párán. Te mélyen laszol. Egyedül. Árván. Csendben nézlek, lélegzel lassan. Boldogságot keresek kócos hajadban. S megtalálom. Melletted engem is elnyom az álom. S csak fekszünk egymás mellett. Csak két test. Ennyi kellett. Csak akkor szólj Ahogy szemedet nézem, hus borzongást érzek Mint kék szél kelt hullámot a Lelkek Tengerében Halk álmot álmodom, hogy ajkad számhoz ér elborít a vágy, a tuzforró szenvedély Nyelved keresem, halkan s lihegve Helyezném már vágyam a hófehér kezedbe Szorítom derekad, formás kis vadállat csókommal borítom huncut kicsi vállad Nedves, vörös ajkad izgatóan cuppan, Remegve vergodsz de foglak két karomban Fülembe súgod azt, amire vágysz Megadom, ha kéred, ne szenvedj hiányt! Tedd meg Te is Édes azt, amire vágyom Engedd belém tested hisz érzed, arra várok Ha bent leszel, majd megtudod mennyire akarlak Lángoló tuzárban lassanként befallak S ha véget ér majd a tuzforró éjszaka Ne öltözz, ne siess, ne menj el még haza Maradj itt kérlek még, pihenj az ágyamban Ne súgj csak álmodjál, szépet a karomban Csak akkor szólj, majd ha testem újra kéred Ha vágy futi izzóra lelked, s szenvedélyed Látogatás Mert majd belenézek a szemedbe Hogy surubben jussak eszedbe De kihámozni nem én foglak Csak belenézek a szemedbe Reszket a szád De azért mosolyogni próbálsz Cirógatja lelked a tekintet Egyszerre félsz és ölelnél Mert belenéztem a szemedbe Szapora légzésed leplezi a kislányos mosoly /szerinted/ Nem eszlek meg Szeretni jöttem hozzád Eljöttem érted Üzent az ido Jöttem, hogy becézzelek Te már a szívemben laksz Álmatlan éjszakáid Büszkeséged, felhevült tested Félszegen követelsz és rántanál magadra Jó a dizájn, jó a projekt Mi egymásé leszünk, üzeni a némaságMár szinte fáj Már szinte fáj ha szép szemedbe nézek Legbelül a szívem helyén lükteto ütések Testem szinte görcsöl, forró lángban ég Perzseli a vágy, a felizzó szenvedély Kezem meleg, nedves, majd rögtön jéghideg Keresnék szavakat, de mit mondjak Neked? Kinyújtom karom s magamhoz húzlak Meglelem a szád, Te engedsz majd a csóknak Dolj gyengéden hozzám, aztán le az ágyra Viruljon ki benned a szerelem virága Öntözd meg boven, mézédes harmattal Szüreteld a mézet, nyalogasd ajkaddal Minden finom mozdulat mit neked átadok Legyen lávaforró épp úgy, mint gondolod Szoríts meg erosen, vonjál hus karodba Ne engedj el, csak a testem, engedlek magamba.Szenvedély A tóparton langyos szél simogatja borünk, A lebukó nap fénye beragyogja testünk. Lassan megjelennek az elso csillagok, Szikráznak az égen, mint apró gyémántok. A parton sétálunk, kezedbe a kezem, Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem. A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt, A susogó nádas körül ölel s elrejt. Megállunk, egymással szembefordulunk Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk. Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled, Magamon szeretném érezni a kezed. Érints! Érintésed hevítse a testem, Csókodtól a vágy az egekbe repítsen. Suttogj a fülembe szerelmes szavakat, Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad! Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát, Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát! Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted, Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyu nyelved. Én is megízlellek, borödön a nyelvem, S közben ágyékomat testedhez feszítem. Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek, Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed. Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom, S én a füledbe lehelem hálás sóhajom. Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved, Megízleled a vágyamból születo gyöngycseppet. Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra, Mennyire jól esik hus nyelved játéka. Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem, Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem. Viszonoznom illik a mámor perceit, S ágyékodnál most az én hus nyelvem hevít. Mint lükteto erekben áradó tuz folyam, Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam. Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz, S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz. Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk, A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk. Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör, Megfeszíti testünk, és a felszínre tör. A csillagok fénye ragyog fel szemedben, Elcsitul a vágyad lükteto ölemben. Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát, Testemmel csillapítottad a tested mámorát. Együtt áldoztunk a szerelem oltárán, És Veled szárnyalhattam a csillagok útján. Látlak mindig, ha behunyom a szemem, Testemet öleled eros kezeddel. Csókolod az ajkaimat hevesen, S eljuttatsz oda, ahova senki más nem vihet el! Akarsz engem, és én is akarlak, Álmomban a testem testedhez fonodhat, Álmomban mindent megtehetek veled, Ha akarom végigcsókolom a testedet!Egy csókról álmodom, Egy tüzes ölelésrol, Egy vad éjszakáról, Szemednek fényérol! Karjaidba vágyodom, S az kell, hogy ölelj, Ölelj, és csókolj, Szeress amíg kell! Érintsd meg forró testem, Érintsd meg, és ne engedd el, Ne engedd el, mert kívánlak, Akarlak ezen az éjjelen! Tán bolondnak hiszel, De engem már ez sem érdekel, Rajtad kivül más nem kell, Csak rád vágyom, Ne engedj el! Ne engedj el, Várd meg, hogy elszállhasak, Repüljünk együtt az égbolton, Repüljünk arra, amerre a madarak szállnak! Arra kérlek, hogy sose hagyj el, Legyen még sok ilyen tökéletes éjjel, Legyen még sok ilyen forró ölelés, Ne legyen több harag, ne legyen veszekedés! Téged akarlak, Te vagy a mindenem, Veled szállok én, Minden éjjelen! Lassan, csak lassan tedd, mint az ido állna Fojtsd bele bánatom, gyönyöröd borába Most még itt vagyok, bár lassan elmegyek De itt hagyom szívemet és illatom Neked Ne menj még! Maradj itt, ölelj dús kebledre Virágszín ágyadban, szívedben elrejtve Ha kérdik ne áruld el éjszakánk titkait S ne mosd le ajkadról vágyam lágy cseppjeit Ha feltárult a csúcs már s tág lett a horizont Gyönyörködj a tájban és soha meg ne und! Ha jössz vissza a hegyrol halkan elpihegve Akkor is simogass, rejts el a kezedbe